1.     Bevezetés

A biztonságtechnika, mint komplex élet- és vagyonvédelem információfeldolgozás
és beavatkozás szerint 3 fő csoportra bontható. Élőerős védelem, mechanikus biztonságtechnika, és elektronikus biztonságtechnika. A történelem vonalán előbbi sorrendben alakultak ki, majd lettek minél inkább fejlesztés alá vonva az egyes biztonságtechnikai módozatok. Nem egymástól függetlenül, hanem egymás mellett, egymással összhangban fejlődtek és alakultak, valamint szerepük és hangsúlyosságuk is egymást alakítva változott. Ugyanakkor mind máig egymást kiegészítve kerülnek alkalmazásra. A természettudományok, az információs- és telekommunikációs technológia, valamint – a XXI. századra már kijelenthető, hogy a – mesterséges intelligencia nagyfokú, egyre nagyobb ütemű fejlődésével és alkalmazásával az elektronika és ezzel összhangban az IT világ térnyerésébe illeszkedő biztonságtechnikai eszközök
az irányadók, a használat és fejlesztés vonalát tekintve egyaránt. A nagyobb fokú fejlesztéssel nagyobb fokú szabályozás is társul.

A biztonságtechnika szerves részét képező, kisebb elfogultsággal állítható, hogy kulcsszereplőjévé avanzsált tűzvédelem területén is ilyenformán hatottak a korok változásai, azok fejlesztési irányai, irányzatai. Az épületfelügyeleti rendszerek elengedhetetlen része. Az újonnan létesülő-, valamint a már meglévő épületekre vonatkozó szabályozások is egyre inkább szigorúbb és átfogóbb formát öltenek. Egyre több szakterület iránymutatását és szabályozását kell figyelembe venni, betartani, valamint betartatni. Ezen szakterületek részeként besorolandó a megelőző tűzvédelem is, melyre a beruházók és létesítményüzemeltetők zöme egyfajta „szükséges rosszként” tekint; annak szabályszerű kivitelezését, berendezéseinek jelenlétének, valamint rend-, és tervszerű üzemeltetésének fontosságát csak egy bekövetkezett káreset után látják be.

Ez, a beruházói oldal szemében úgynevezett „szükséges rossz”, az épületekben passzív-
és aktív védelmi körökre tagolódik. Az aktív tűzvédelmi eszközök fejlettsége igen magas szintű, ám fejlesztésük, a technikai újítások és megújulások egyre inkább gyorsuló tendenciájával párhuzamban halad előre. A bekövetkezett káresetek magas szintű elemzési lehetősége szintén a megelőző tűzvédelem előmenetelét szolgálja. A tűzvizsgálati módszerek korszerűsége – a mára szokványossá vált számítógépes szimulációs modellek felállításával – a tűz- és járulékos kísérőjelenségek keletkezési körülményeinek nagyfokú pontossággal történő meghatározását biztosítja a kellő képzettséggel rendelkezők számára. 2018-ban egy tűzvédelmi szakember nem csak tűzoltó, mérnök, vagy szakmérnök, hanem informatikában jártas, a technikai újításokra nyitott kell legyen; szerzett tudását, tapasztalatát élenjáróan kell fejlessze és hasznosítsa. Munkáját kellő szakértelemmel, nagyfokú pontossággal, és a rohanó világunk tendenciáját követve, rövid határidők mellett is precízen szüksége végeznie.

Épületeink egyre komplexebbek mind kialakításukban, mind funkciójukban. Többségük nem élethosszig tartó egyféle megválasztott funkcióra van tervezve, hanem adott bérlő, vagy tulajdonos igényeit hivatott kielégíteni. Így az egyszerű, fixen telepített és nem áthelyezhető tűzvédelmi eszközök kora leáldozni látszik. A létesítményfenntartók részéről az alkalmazottaknál, adott berendezés kezelőszemélyzeténél jelentkező fluktuáció szintén a tűzvédelmi berendezések és -eszközök nagyfokú automatizmusára, és a lehető legkézenfekvőbb, könnyűszerrel elsajátítható kezelésére irányítja a fejlesztő szakemberek figyelmét.

Ezzel párhuzamban az aktív tűzvédelmi eszközök fejlődésével egyre nagyobb hangsúly helyeződik a telepített eszközök időbeni reagálásának csökkentésére, a már említett minél nagyobb fokú önállóságra, alkalmazkodó-, és önfejlesztő képességre, valamint a lehető legcsekélyebb téves észlelés, -jelzés leadására.

Kockázatbecslés idő és kár függvényében, forrás: Mohai [2012]

2.     Célkitűzés

Az ezredváltás után az elektronikai-, informatikai-, és telekommunikációs- iparágakban
is végbement technológiai robbanás napjainkban lehetővé teszi előbbiekben részletezett követelményeknek megfelelő, azokat egyre inkább teljesítő tűzjelző rendszerek bevezetését. Az ember mellett immár gépek is alkalmazhatóak arra, hogy adott szcenárió bekövetkeztének korai fázisában reagáljanak. Így került sor a videó alapú tűzérzékelés kifejlesztésére is. A képi tartalom elemzésével végzett detektálás mondhatni újszerűnek vagy újdonsültnek, de ezzel együtt teljesértékű, komplex rendszer.  Egyre fejletteb formát ölt, és fejlesztése közel sem ért véget. A benne rejlő potenciál számos módon kiaknázható a többféle típusú hardver, szoftver és különböző elemzési módok alkalmazásával, valamint ezek egyvelegének kombinálásával.

Az oldalon található cikkekben különböző gyártmányú, típusú és működésű kamerákkal való tűzérzékelés lehetőségeit vizsgálom. A cél, annak bizonyítása, hogy a vizuális módszerek tűzérzékelésre is megfelelően alkalmazhatóak. A hagyományosabb, nagyobb múltra visszatekintő, ma még elterjedtebb alkalmazású tűzjelző berendezések mellett, vagy akár azok helyett, a vizuális módszerek átgondolt megválasztásával hatékonyabb, kevesebb időveszteséget és ezzel együtt kevesebb életben és/vagy vagyontárgyakban megnyilvánuló beavatkozási hatékonyság prognosztizálható.

Kockázatbecslés idő és kár függvényében, forrás: Mohai [2012]

3.     Felhasznált irodalom

MOHAI, Á. [2012] Tűzvédelmi berendezések tervezése I. – Tűzérzékelők. Budapest, SZIE YMÉK Tűzvédelmi és Biztonságtechnikai Int., ISBN 978-963-269-305-7