A fényjelzőkre vonatkozóan „ifjú titánnak” mondható az MSZ EN 54-23 [2010] szabvány, melyet Szűts [2014] kiválóan részletezett Mehr Licht!, azaz Több fényt! c. publikációjában. Maga a mondás, mely a címet adta is érdekes. A jól ismert Johann Wolfgang Goethe (1749-1832) szájából hangozott el.

Irányadó még a vonatkozó TVMI [2015b] 13. fejezete. Leginkább a szakdolgozathoz kacsolódó felhasználási lehetőség, mint előjelzőként történő alkalmazásuk, szakaszos kiürítés megvalósításakor.

A gyártók Joule, Watt, Candela mértékegységeket használtak a teljesítmény megadására.
Ez immár egységes szabályozású. Egy fényjelző fényének a környezeti megvilágításhoz képest (is) észlelhetőnek, érzékelhetőnek kell lennie.

A megvilágítás kültéren, tiszta időben nagyjából 10.000 lux, ablaknál kb. 1.000 lux, innen távolodva 25-50 lux értékre csökkenhet. A fényjelzők által okozott változásokra vonatkozó vizsgálatok során az derült ki, hogy a 0,4 lux. vagyis 0,4 lm/m² érték már érzékelhető az emberi szervezet által. Így ez az érték lett az alapja az „új” szabványnak, és a jelzőkre vonatkozó vizsgálatoknak, minősítéseknek is.

A fényjelzők 3 kategóriára lettek bontva: C, W, O. Az egyes betűk jelelölései sorra:
C (ceilig=mennyezet) mennyezetre szerelhető, W (wall=fal) falra szerelhető, O (open=nyitott) nyílt. A gyártóknak ún. „lefedettségi paramétert” és „lefedettségi távolságot” is meg kell adniuk a termékeikhez. Ezt jelezve a termékek betűjelzése (C/W/O) mellett további 2 érték szerepel, pl.: C-X-Y, melynek jelentése az elhelyezésre vonatkozik.

C jelzésű eszköz esetében az első érték (X) a maximális felhelyezési magasságot, míg
a második (Y) érték egy maximális átmérő, hengerpalást geometriára vonatkoztatva, melyen belül az eszköz biztosítja a legalább 0,4 lux megvilágítást.

W jelzésű fényjelző jelző négyzet alapú idom, X értéke a maximális felhelyezési magasság,
Y pedig a maximális oldalhossz, melyeken belül a kívánt érték biztosítható.

O-X-Y(-Z). Nyílt kategóriánál a gyártó határozza meg a bevilágítható térrészt.

A tűzvédelmi célra használt fényjelzők világításának színe piros vagy fehér legyen,
de mindenekelőtt legyen megkülönböztethető minden egyéb fényjelzéstől. Előjelzőként alkalmazva a fényjelzőket sárga szín is alkalmazható. Ez a megoldás leginkább több-lépcsős, vagy szakaszos riasztás esetén elképzelhető.

A könnyű beazonosíthatóság adott épületen belül azonos színű fényjelző alkalmazandó. Figyelni kell a villanási frekvenciára és összehangolásra is. 0,5 Hz és 2 Hz közötti érték az ideális tartományi, ügyelve arra is, ha az épület egy pontjáról több fényjelző is egyidejűleg látható – epilepsziás roham előidézésének elkerülése érdekében.

A szabvány az elhelyezési és tervezési tudnivalókról nem ejt szót. Erre ún. gyakorlati útmutatók szolgálnak. Most az LPCB-ben leírtak kerülnek részletezésre.

A tűzjelzőkre vonatkozó TVMI [2015b] 13.1.1. alapján fényjelzők elsődleges jelzésként nem, csak hangjelzők kísérőjeként alkalmazhatóak. Alkalmanként azonban szükségessé válhat az ettől való eltérés. A legtipikusabb területek, esetek, ahol mégis a fényjelzők kerülnek a tűzjelzés elsődleges alkalmazására: siket és nagyothalló személyek jelenléte, magas alaprajzú területek, stúdiók, műtők. Ezek mellett a 23-as szabvány említést tesz a szakaszos vagy két-lépcsős riasztás és kiürítés esetére. A magas, többemeletes épületek esetén kiváltképp hasznos az efféle megoldás. Ha tűzjelzés történik egy szinten, a többi szint – tervezett és megfelelően kivitelezett szakaszolást feltételezve – ekkor előjelzést kap. Majd megfelelő időben és/vagy időrendben ezt az előjelzést felváltja a tűzriasztás jelzése.

Ha az említett esetek fennálltakkor a fényjelző, mint elsődleges jelző eszköz kerül alkalmazásra, akkor csak az MSZ EN 54-23 [2010] által tanúsított eszköz alkalmazható. Továbbá alkalmasnak kell lenniük két különböző veszélyszint eltérő módon történő jelzésére. Ez megvalósulhat mind különböző gyakoriság, mind különböző színek alkalmazásával. Az átlagtól magasabb költséggel jár, mégis talán az egyik legjobb megoldás, ha két független jelző kerül beépítésre, a különböző riasztási jelzések leadására.

Abban az esetben, ha csak, mint kiegészítő eszköz kerül beépítésre, a legegyszerűbb darabok is számba vehetőek, mivel csak mint fokozott figyelemfelkeltés a feladata. Ez a gyakoribb esett. A fényjelzők észlelhetőségét befolyásolja a lefedési paraméter, a környezeti megvilágítás, a fényjelzők látószöge, valamint a környező helyszín burkolatainak fényvisszaverő képessége. Alapszabály lépcsőházi fényjelzők esetén, hogy szükséges megvilágítási érték legalább az emeleti lépcsőfordulóknál biztosított legyen.

Az elhelyezésre vonatkozik a lefedési távolság korrekciós tényezője (Kt). Ez egy szorzó-tényező a gyári lefedési távolsághoz, mellyel a fényjelző villogására vonatkozó érték nyerhető. Ez ahhoz szükséges, hogy adott beépítési körülmények között a jelzés megfelelően észlelhető maradjon.

A fényjelzők relatíve magas fogyasztása miatt érdemes a kimeneteket egy tartalék üzemű tápegységről működtetni. Ennek a tápegységnek meg kell felelnie az MSZ EN 54-4 [2010] szabványban előírtaknak.

Mivel mind a hang-, mind a fényjelzők riasztás jelzésre szolgálnak, összességében elmondható, hogy a fényjelzőkre vonatkozó szabályok – telepítés, szerelés, felügyelet, felülvizsgálat – a hangjelzőkre vonatkozóakkal egyezést mutatnak.

Mindezeknek megfelel a KAC- ENScape sorozat, mely egyedi hang-, fény-, és kombinált hang- és fényjelzőket is tartalmaz.

KAC- ENScape sorozat. Forrás: Szűts [2014]

 

 

Felhasznált irodalom

MSZ EN 54-23 [2010] Tűzjelző berendezések. 23. rész: Riasztóegységek. Vizuális figyelemfelhívó eszközök

MSZ EN 54-4 [2010] Tűzjelző berendezések. 4. rész: Tápegységek

SZŰTS J. [2014] Mehr Licht!. Promatt Elektronika Kft., Publikáció – elérhető: http://www.promatt.hu/PublicPDF/only_REG/ck_mehr_licht-fenyjelzok_en54-23.pdf, kereső: www.google.hu, kulcsszavak: mehrlicht, promatt, letöltés: 2015-05-26

TVMI [2015b] TvMI 5.1:2015.03.05. Beépített tűzjelző berendezés tervezése, telepítése