1990 novemberében a fővárosi tűzvédelmi szervek menekülési és tűzoltási gyakorlatot hajtottak végre a választott mintalétesítmény [ThePetermarillion, 2013]. A gyakorlat során bebizonyosodott, hogy a hatóság csak a XII. emeletig képes beavatkozni. A XII. emelet felett az önálló menekülés, vagy épületen belüli menekítés szükséges, vagyis – legalább – „12 emeletnyi” ember mindenképpen a folyosókra, majd lépcsőházakba kényszerül. Ezért is volt szükség, az 2.1. fejezetben említett XII. emeleti tűzszakaszhatár létrehozására.

2013. áprilisában a fővárosban rendelkezésre álló, új beszerzésű magasból mentő szereket felhasználva, hasonló jelleggel került sor gyakorlat megrendezésére [Mészáros, 2015]. Ennek alkalmával a közel 2,5 évtizeddel korábbi eredményre jutottak, miszerint tűz esetén,
      a XII. emelet – tehát nagyjából 50-60 m szintmagasság – felett, nincs lehetőség sikeres beavatkozásra a katasztrófavédelem által használt magasból mentő szerek
      felhasználásával sem. Ezzel együtt problémát jelenthet még a víz felszivattyúzása is magasan elhelyezkedő oltandó szint esetén.

Ebből látható, hogy más megoldáshoz kell folyamodni. A megoldást jelentheti az aktív berendezések megfelelő alkalmazása.

Numerikus módszerekkel megvizsgálom a szakaszos kiürítés lehetőségeit
egy magas épületben. Az eredmények alapján adatokat, ill. koncepciót szolgáltatok egy tűzriasztás tervezéshez a hang- és fényjelzők felhasználásával. Górcső alá kerül még
a felvonók menekülési felvonóként való alkalmazásának lehetősége is, lehet-e ennek bevonásával gyorsítani a kiürítés folyamatát.

Felhasznált irodalom

THEPETERMARILLION [2013] Tűzriadó

MÉSZÁROS I. [2015] Interjú a mintalétesítmény felmérésekor tapasztaltakról